Inárcs
Családja első tagjaként a két világháború között települt meg Inárcson, ahol szülőhelye tradícióit folytatva, dinnyekertészettel foglalkozott. 1944-ben, a front átvonulása, ill. a vasútállomás környékének bombázása idején Andrássy (ma Somogyi Béla) utcai házában menedéket nyújtott az állomástelepi lakosságnak, akik megfogadták, hogy megmenekülésükért emlékkeresztet állítanak. Szudor Gergely és felesége, Fentor Margit 1946. júniusában erre a célra 12 négyszögöl területet ajándékozott az előző évben megalakult inárcsi r. katolikus egyházközségnek, melynek ő is alapító tagja volt. A feszület, melyre „Az 1944. évi háborús tél sok szenvedésének emlékére emelte az Állomástelep lakossága” feliratot vésték, hamarosan el is készült. Az 1950-es években az egyházközség pénztári ellenőreként tevékenykedő Szudor Gergely tevékenysége az oltárfülkés iskola elvétele után bontakozott ki igazán, amikor napirendre került az új templom felépítése. Az egyházközség pénztárosaként a Historia Domus is az egyik legaktívabb szervezőként említi, aki az anyagbeszerzésben, az építés szervezésében, a templom berendezésében egyaránt irányító szerepet játszott. 1967 júliusának végén bekövetkezett halála után példamutató életművét ismerte el az egyház azzal, hogy koporsóját az új templomban ravatalozták fel, és három pap vezetésével innen kísérték utolsó útjára az inárcsi temetőbe. A templom alapkőszentelésének 50. évfordulóján a községi önkormányzat egyházi téren kifejtett közösségi munkája előtt tisztelgett azzal, hogy posztumusz megadta neki az Inárcs Község Díszpolgára címet.