Ada

Jellegzetes sakktáblás település a Tisza jobb partján, a Vajdasági autonóm terület központi részén, a Horgos irányából Újvidék felé vezető R122-es út mentén. A helység neve a török eredetű Ada, a szláv Osztrova, illetve a magyar Asszonyfalva alakban ismert. Nevét a „sziget” jelentésű török „ada” szóból kapta, ugyanis a Tisza ármentes teraszszigetére épült halászfalu volt, melynek lakossága később a szomszédos löszteraszra települt át. Első ismert írásos említése 1308-ból való. Ekkor „Kysad” alakban írták. A 17. században Csernojevics Arzén vezetésével betelepült szerbek 1690-ben már Osztrovónak nevezték, ami ugyancsak szigetet jelent. 1736-ban egyes források mint határőri katonai sáncot említették. Kezdetben a zentai plébánia filiái közé tartozott, az adai r. katolikus plébánia 1760-ban alakult. Templomuk 1795-ben épült, 1879-ben megújították, görög keleti temploma pedig 1757-ből való. 1836-ban Ada mezővárosi rangot kapott, 1848-ban pedig az egykori Bács-Bodrog vármegyéhez csatolták. Földesura tehát a királyi kamara volt, 1870-ben váltotta meg magát a földesúri terhek alól. A századfordulón már vasúti és hajóállomással rendelkezett, továbbá posta- és távíróhivatallal s állami földmíves-iskolával. Nagy múltra visszatekintő iparát is jelentékenynek tartották: 1815-ben az adai takácsok, csizmadiák és szabók, 1819-ben a kovácsok, lakatosok, kerékgyártók, asztalosok és kötélgyártók kaptak céhszabadalmat, a 20. század elején évenként háromszor tartottak országos vásárt. A lakosság olvasó- és jótékony célú egyleteket tartott fenn. Pénzintézetei is voltak, s szobrot állították Szarvas Gábornak (*1832. †1895), a nagy nyelvésztörténésznek és nyelvművelőnek, aki itt született.

Ada 1919-ig és 1941-1944 között Magyarországhoz tartozott. 1900-ban 12.112 (9.979 r. katolikus magyar, 1.977 pedig görög keleti szerb) lakója és 2.166 lakóháza volt. 1910-ben 12.500 lélek lakta. A magyar többsége mindvégig megmaradt, hiszen az 1981-ben itt összeírt 12.340 lakos 87%-a szintén magyar volt. Jelenlegi népessége eléri a 22 ezret. Mezővárosi rangra emelkedése után a település intenzív gazdasági fejlődésnek indult. Jelentős az itt folyó gabonatermesztés és a malomipar, továbbá a helyi szerszámgépgyár (Potisje) és a késgyár. A város építészeti értékei közé tartozik a pravoszláv templom – mely magának Alekszandr Karagyorgyevicsnek a védnökségével épült morvai-bizánci stílusban, s az Oplemacon lévő Szent Dorde-templom hiteles másolata –, és katolikus templomai is említésre méltók. Adán 130 éves hagyománya van az iskolás kor előtti oktatásnak és nevelésnek, óvodája, általános iskolája mellett említést érdemel a mintegy százéves műszaki középiskola, melyben gépészeti és fémmegmunkáló, elektrotechnikai és textil ipari tanulókat képeznek ki. Művelődési rendezvényei közül kiemelkedik a Szarvas Gábor nyelvművelő tiszteltére megtartott Nyelvművelő Napok. Jelentős sportesemény a Dr. Stevan Petrovics ügető-emlékverseny, melyet a 10 ezer fő befogadó képességű lóversenypályán rendeznek meg. A Tisza-parton megtartott „Nyári Éjszakák a Tiszán” elnevezésű rendezvényen evezőversenyeket, strandröplabda versenyt, strandfoci versenyt rendeznek. A város szélén jó állapotban lévő tanyák helyezkednek el, melyek hozzájárulnak a falusi turizmus fejlesztéséhez. A tanyák udvarán 300 éves tölgyfák találhatók. Az adai strand területén jelentős fejlesztések történnek, a már meglévő olimpiai úszómedence és a gyermekmedence mellett vízi parkot terveznek. Nem messze található a Póni állatkert, mely különösen a gyerekek részére nyújt szórakozást és látványosságot.

Többet megtudhat Adáról a www.ada.org.yu címen.