Bene

Magyarlakta település Ukrajnában, a kárpátaljai Beregszászi járásban, a Borzsa folyó jobb partján. Beregszásztól, a járási székhelytől 12 kilométernyire, az Ungár-Rahó országút mellett.Saját állomása van a Bátyú-Nagybocskó vasútvonalon. Lakossága 1.430 fő. Bene első lakói az egykori beregi erdőispánság erdőkitermelői és faúsztatói voltak.

Első írásos említése 1269-ből való. Nevét a néphit szerint Árpád egyik vitézéről, inkább azonban egy Benedictus nevű birtokosáról kapta. 1567-ben 47 portával szerepel, 1657-ben porrá égették, de hamar feltámadt „poraiból”, s a 17. században már virágzó településként említik. Gazdasági életét a mezőgazdasági termelés, ezen belül a kertészet és a szőlészet határozza meg. A hegy lankáin az egyik legősibb foglalkozás a szőlőművelés.

A lakosság három (református, görög és római katolikus) felekezethez tartozik. A 14. század második felében épült kőtemplomot ma a reformátusok bírják. Bene határában van egy hely, ahol Esze Tamásék gyülekeztek és indultak toborzó körútjaikra. Ezt a helyet „Zászlóbontás” helyének nevezik. Ma a községben magyar tannyelvű iskola, orvosi rendelő, gyógyszertár, gyermekotthon működik, valamint a nemrég átadott faluház, amely otthont ad a polgármesteri hivatalnak, a könyvtárnak, különböző kiállításoknak és rendezvényeknek. A faluban jelenleg 15 családi ház fogadja a turistákat. Mind az utazási irodákkal, mind a személygépkocsival érkezetteket. Kárpátaljára érkezve az idelátogatók találkozhatnak a hagyományos magyar vendégszeretettel. A vendéglátó házakban kétágyas szobák fogadják az utazót. Rendelkezésükre áll konyha és fürdőszoba (hideg, melegvíz). A vidékre jellemző az ételek különleges íz világa. A magyar vendéglátás mellett a község turisztikai látványosságairól is híres. Ezek egyike a Borzsa folyó, amelynek partja – és a határban emelkedő Kelemen-hegy – néhány esztendeje az Aréna ifjúsági táboroknak ad otthont. Több helyi monda él Benében, a vadregényes, titokzatos Kelemen-hegyről, amely állítólag tele van Zete király kincseivel. Kadacs vitéz és a Kelemen-hegy mondája, valamint Vitéz Nagy János fiához írt testamentuma mind a Kelemen-hegy belsejében levő kincseket említi. Ez utóbbi szerint a salánki országgyűlés után a Rákóczi család rejtette el a hegyen a kincseit. Lehoczky Tivadar, vidékünk neves polihisztora szerint a hegy tövében állt a templomos lovagok rendháza, akik a folyón való átkelést vigyázták. Többen is megpróbáltak a kincsek nyomára bukkanni. Így 1936-1938 között a királyházai vasutasok, néhány éve pedig az egyik helyi vállalkozó próbált szerencsét. Ők nem találtak semmit, ami azonban semmit sem von le a táj és a kincskeresés szépségeiből.