Hírek

Elérhetőségek

Beszélgetés Szuróczki Csabával, községünk polgármesterével 2025. december

Beszélgetés Szuróczki Csabával, községünk polgármesterével 

2025. december

Milyen egy átlagos napod? 

Egy polgármesternek igazából nincs két egyforma napja. Mindig változatos, néha nagyon sűrű.
Reggel általában azzal kezdek, hogy átnézem az aktuális ügyeket, leveleket, bejelentéseket. A délelőttöket többnyire megbeszélések töltik ki – egyeztetek a hivatal munkatársaival, intézményvezetőkkel, és gyakran érkeznek lakossági megkeresések is, amelyekre igyekszem személyesen időt szánni.

A nap folyamán foglalkozom futó fejlesztéseinkkel is: pályázatokkal, beruházásokkal, a jövő évi tervek előkészítésével, és azokkal a kérdésekkel, amelyek a település működését érintik. Ez utóbbi az utak karbantartásától a közösségi programok szervezéséig bármi lehet, hiszen mindig más az aktuális prioritás. 

Délutánonként gyakran vannak külsős egyeztetések – tárgyalások a járási, megyei vagy kormányzati szervekkel, szomszédos települések vezetőivel, valamint partnerekkel. Sokszor részt veszek rendezvényeken, eseményeken, ahol találkozom a helyiekkel, hiszen számomra az a legfontosabb, hogy naprakészen értsem, mire van szüksége a közösségnek.

Összességében a napjaim rendkívül változatosak, mindig a település működtetése és fejlesztése körül forognak – legyen szó hivatali egyeztetésekről, lakossági ügyekről vagy hosszabb távú tervekről. 

Korábban, - képviselőként, - már volt némi rálátásod az önkormányzat működésére, feladataira. Polgármesterként azonban sokkal több felelősség, feladat hárul rád. Mi volt a legmegdöbbentőbb tapasztalod az új tisztség kapcsán? 

Valóban, képviselőként már volt rálátásom az önkormányzat működésére, de polgármesterként egészen más léptékben találkozik az ember a felelősséggel. Ami talán a legmegdöbbentőbb volt, az az ügyek mennyisége és sokszínűsége: reggel még egy lakossági probléma megoldásán dolgozunk, délelőtt már ingatlan felújítási kérdésekben kell dönteni, délután pedig tárgyalni egy hosszú távú, járási szintű fejlesztésről.

Meglepett az is, hogy mennyire sok múlik a gyors, pontos és felelős döntéshozatalon – nemcsak pénzügyi, hanem közösségi értelemben is. Polgármesterként minden döntés közvetlenül érinti az itt élők mindennapjait, és ezt a súlyt minden egyes nap érzi az ember.

Teljesen máshogy látom ma már az intézményeink működését, a kollégák munkavégzését, de főként az anyagi lehetőségeinket, és a rendelkezésünkre álló források által teremtett lehetőségeket. Az időről nem is beszélve, vannak napok, amikor még egy 36 órás nap sem lenne elegendő.

Milyen kapcsolatot ápolsz Inárcs eddigi polgármestereivel, ill. a környékbeli polgármesterekkel? 

Nagyon fontosnak tartom a jó együttműködést mind az elődeimmel, mind a környékbeli települések polgármestereivel. Az előző inárcsi polgármesterekkel kifejezetten korrekt, szakmai kapcsolatot ápolok – tisztelem a munkájukat, és szívesen kérek tőlük tanácsot olyan ügyekben, amelyekben nagy tapasztalatuk van. Úgy gondolom, hogy a település érdeke az, hogy a tudást és a tapasztalatot folyamatosan továbbadjuk egymásnak.

A szomszédos települések polgármestereivel szintén jó az együttműködésünk. Rendszeresek az egyeztetések, hiszen sok kérdés – közlekedés, fejlesztések, intézményi együttműködések – térségi szinten dől el. Úgy látom, mindenki nyitott a párbeszédre, és ez sokat segít abban, hogy közösen, összehangoltan tudjunk előre lépni. Külön kiemelném a települések sorából Újhartyánt és Kakucsot, akikkel számos közös elképzelésünk van, de vannak közös ügyeink Ócsával és Felsőpakonnyal is.

Van olyan személy, akár a nagypolitikában, akár a civil szférában, esetleg családon belül, akit példaképednek tekintesz?

Igen, több példaképem is van a közösségünkben. Inárcson nőttem fel a 70-es, 80-as években, amikor természetes volt, hogy figyeltünk és segítettük egymást. Elsőként Krenkó Józsi bácsit említeném, aki igazgatóként és polgármesterként is nagy hatással volt rám, és akivel a mai napig jó kapcsolatban vagyok. Tanáraim közül Borsos Ernő tanár úr és felesége, Annuska, valamint Czagányi László tanár úr példaképeim, akik tudásukkal és pozitivitásukkal sokat adtak nekem. Életükben Kovács Géza és Lapu Mária is értékeket képviseltek, közösséget építettek. Nem feledkezhetem meg Sebján Gyuri bácsiról és feleségéről, Márti néniről sem, akik családbarát szemléletükkel sokak számára jelentettek támaszt. A szűkebb családban pedig édesapám, Szuróczki Mihály és bátyja, Szuróczki István azok, akiket példaképként tisztelek.

Községünkre sajnos jellemző, hogy az önkormányzati választások ideje alatt elszabadulnak az indulatok. (Hozzátéve, hogy szerencsére az „ilyesmi” rendkívüli kontraprodukciót eredményez…) Valamiért az ilyen esetekről nagyon kevés szó esik, én azonban szeretném, ha idővel, - divatos kifejezéssel élve, - képesek lennénk átlépni a saját árnyékunkat, és a 2029-es választási kampány valóban tiszta, mindenféle lejárató szórólapoktól mentes lenne. Elmondanád, hogy te, és a kedves családod, hogy éltétek meg a kampány időszakát, annak minden velejárójával együtt?

Valóban, Inárcson a választási időszak mindig felfokozott érzelmekkel jár, és sajnos most is akadtak olyan pillanatok, amelyek túlmutattak a tisztességes verseny határain. Sok jelölt indult, voltak visszalépések, és ezzel együtt megjelentek azok a bizonyos szórólapok is, amelyek koholt vádakat terjesztettek. Bevallom őszintén: ez a része nagyon nehéz volt. Nem is annyira miattam – én tudtam, mire vállalkozom –, hanem a családom miatt. A feleségem, a három otthon élő gyermekem, a felnőtt lányom és az unokáim, sőt az idős szüleim is átélték a kampány velejáróit. Az egyik ilyen lejárató szórólapot egyébként eltettük emlékbe – a humor kedvéért. 

Őket viselte meg igazán, amikor a postaládákba olyan dolgok kerültek, amelyeknek semmi közük a valósághoz. De még ebben a helyzetben is hihetetlenül büszke vagyok rájuk, mert végig mellettem álltak. A családom nekem a biztos pont – nélkülük nem is vágtam volna bele. Támogattak, bátorítottak, és azt hiszem, minden rossz pillanatot segítettek helyén kezelni.

Egy-egy nehéz munkanap után, vagy a kampány hevében hazamenni hozzájuk mindig megnyugvás volt. Az a pár óra együttlét, amit esténként vagy hétvégén meg tudtunk élni, most még inkább felértékelődött. Be kell vallanom, a polgármesteri feladatok miatt egyre kevesebb idő jut rájuk, és ez az egyik legnagyobb hiányérzetem. Éppen ezért minden közös pillanatot sokkal jobban megbecsülök, mint korábban bármikor.

Nehéz időszak volt, nem tagadom, de sokat tanultunk belőle. És őszintén remélem, hogy a következő választási kampányra már mi, Inárcsiak, mint közösség, egy kicsit érettebben érkezünk meg. Jó lenne, ha 2029-ben tényleg a programokról, a tervekről és a település jövőjéről szólna minden. Mi minden erőnkkel azon leszünk, hogy ezt elérjük.

Számtalan alkalommal elhangzott már, hogy bár létezik az Inárcsi beszélgetős nevű csoport Facebookon, lehetőség szerint községünk lakó hivatalos ügyekben a hivatalt keressék.  A lakosság mely napokon fordulhat hozzád személyesen, ill. mondanál pár szót a Munipolis nevű alkalmazásról?

A Facebook és általában a közösségi média nagyszerű eszköz a kapcsolattartásra, hiszen sok embert lehet rajta keresztül elérni. Az Inárcsi beszélgetős és más hasonló csoportok létjogosultsága tehát nem kérdés — örülök, ha a község lakói aktívan beszélgetnek, megosztják egymással a véleményüket. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a Facebook nem hivatalos ügyintézési felület. Az ott megosztott észrevételek, kérdések előfordulhat, hogy nem jutnak el hozzánk, illetve a közösségi médiában a félreértések vagy pontatlan információk is nagyon könnyen elterjedhetnek. Emellett fizikailag is lehetetlen lenne minden hozzászólást figyelemmel kísérni, ezért szeretnénk, ha az érdemi ügyintézés a hivatalos csatornákon keresztül történne, tehát hivatali kapun, telefonon, e-mailben és természetesen személyesen. Személyesen hivatali ügyfélfogadási időben, azaz hétfőn 8:00 és 17:00 között, valamint szerdán 8:00 és 16:00 között várom az ügyfeleket, ezekben az időpontokban igyekszem mindig a lakosság rendelkezésére állni. Az év elején sokat gondolkodtunk azon, hogyan tudnánk hatékonyabban kommunikálni a lakossággal. Ennek egyik eredménye az Inárcs Nagyközség hivatalos Facebook-oldalának aktívabb használata, a másik pedig a Munipolis nevű alkalmazás bevezetése. A Munipolis egy modern kommunikációs platform, amely webes felületen és mobilalkalmazásként is elérhető. Inárcs külön profillal rendelkezik (inarcs.munipolis.hu), így aki feliratkozik, közvetlen értesítéseket kap az aktuális hírekről, eseményekről, határidőkről vagy éppen a testületi ülések időpontjairól. Az elmúlt közel háromnegyed év tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy a lakosság is egyre jobban megszokta és megszerette ezt a felületet, és mi is sokkal gyorsabban és célzottabban tudjuk eljuttatni az információkat. A jövőben tervezzük különböző kérdőívek közzétételét is, hogy közvetlen visszajelzéseket kapjunk a lakosoktól. Ezért én arra biztatok mindenkit, hogy töltse le a Munipolis alkalmazást, és iratkozzon fel Inárcs profiljára – így biztosan nem marad le semmiről, ami a településen történik.

Hogyan hatott Inárcsra a szolidaritási adó megemelése? 

Az elmúlt időszakban Inárcs számára is jelentős terhet jelentett a szolidaritási hozzájárulás, amelyet az önkormányzatnak az állam felé kell teljesítenie. Ezt a forrást korábban az önkormányzat saját működésére, fejlesztésekre fordíthatta volna, de az állami elvonások mértéke olyan nagymértékű volt, hogy a település költségvetését komolyan érintette. Egyszerűen fogalmazva: nagyon sok pénzt vettek el tőlünk. A 2025 évi Településfejlesztési hozzájárulás (versenyképes járások): 168.753.792 Ft, a szolidaritási hozzájárulás 2024-ben még 3.792.858 Ft, 2025-ben: 36.561.275 Ft és ennek hatására a megszokott színvonalú közszolgáltatások fenntartása egyre nagyobb kihívást jelentett.

Ennek következtében a képviselő-testület úgy döntött, hogy a helyi adómértékeket emelni kell, és bizonyos esetekben új adónemeket is be kell vezetni. Ezek a lépések elkerülhetetlenek voltak, és kizárólag a közösség érdekeit szolgálják. A helyi adók ugyanis az önkormányzat működésének alapját jelentik: a befolyt összegeket közszolgáltatásokra, utak és járdák karbantartására, a közvilágítási rendszer bővítésére, közterületek fejlesztésére, az intézmények működtetésére, szociális ellátásokra, valamint a kulturális rendezvények, programok és a civil szervezetek támogatására fordítjuk.

Az adózás tehát nem öncélú, hanem mindenki életminőségének javítását szolgálja. Fontos hangsúlyozni, hogy még a megemelt adók mellett is Inárcson a helyi adók terhe továbbra is kedvezőbb, mint sok más Pest megyei településen. Bízunk abban, hogy a lakosság is megérti ezeknek a nehéz, felelősségteljes, de elkerülhetetlen döntéseknek a jelentőségét, és látja: mindez azért történik, hogy Inárcs továbbra is élhető, jól működő és fejlődő település maradjon mindenki számára.

Mit lehet tudni a leendő beváráslóközponttal kapcsolatban? 

A leendő bevásárlóközpont egy magánberuházás keretében valósul meg, magántulajdonú ingatlanon. A beruházó tájékoztatása szerint jelenleg a tervezés zajlik, és egyes megállapodások már megszülettek a potenciális bérlőkkel. Ugyanakkor a lakosság részére konkrétumokat csak akkor fogunk kommunikálni, amikor minden szerződéskötési és engedélyezési folyamat olyan fázisban lesz, hogy érdemes azt nyilvánosságra hozni. Addig is figyelemmel kísérjük a folyamatot, és biztosítjuk, hogy minden releváns információ elérhető legyen, amikor a projekt a megfelelő stádiumba ér.

Hogyan értékeled az elmúlt 1 évet? 

Az elmúlt egy évet úgy értékelem, hogy egyszerre volt rendkívül tanulságos, küzdelmes és eredményekben gazdag időszak. Polgármesterként sok új feladatot és felelősséget kellett átvennem, és közben megismerni azt, hogyan lehet a leghatékonyabban szolgálni a települést. Volt benne sok kihívás, hiszen a mindennapi ügyektől kezdve a hosszabb távú fejlesztések előkészítéséig rengeteg feladatot kellett összehangolni, de közben rengeteget tanultam emberekről, folyamatokról és arról, hogyan lehet egy közösséget valóban előrevinni.

Ami különösen fontos számomra, hogy sok olyan projektet sikerült elindítanunk vagy továbbvinnünk, amelyek hosszú távon is érezhetően jobbá teszik a község életét. Emellett sikerült egy stabil, együttműködő hivatali munkát kialakítani, ami a jövőben még nagyobb segítséget jelent majd.

Összességében azt mondhatom: nehéz, de nagyon eredményes év van mögöttünk. Sok mindent fel kellett építeni, sokszor a nulláról, de úgy érzem, elindultunk egy olyan úton, amelyben bízni lehet – és amelyért érdemes dolgozni minden egyes nap.

Mint a legtöbb esetben, nyilván az önkormányzatok életben is meghatározó szerepet játszanak az anyagi források, esetleges pályázati lehetőségek. Ennek tudatában kérdezném, mik a jövőbeli tervek, elképzelések? 

Valóban, az önkormányzati munkában az egyik legmeghatározóbb tényező az anyagi források biztosítása, legyen szó a működésről vagy a fejlesztésekről. Éppen ezért kiemelten fontos számunkra, hogy minden elérhető pályázati lehetőséget figyeljünk, és ahol csak lehetséges, induljunk is. A Magyar Falu Program mellett számos más forrás is nyitva áll az önkormányzatok előtt, és mi továbbra is minden olyan pályázaton részt veszünk, amely illeszkedik a település fejlesztési elképzeléseihez.

A közeljövőben megkezdjük az egyeztetéseket az intézményvezetőkkel a jövő évi tervekről, beruházásokról és felújításokról. Ami már biztosan körvonalazódik: a Tolnay utcai járda kiépítése megvalósul, hiszen erre a projektre támogatást nyertünk a Magyar Falu Program keretében. Emellett tervezzük a buszmegállók felújítását és új megállók telepítését, illetve kisebb útépítési munkákat is szeretnénk elvégezni önerőből, valamint az érintett vállalkozók bevonásával.

Továbbra is prioritás számunkra a települési rendezvények és kulturális programok magas színvonalú megszervezése, illetve a helyi civil szervezetek támogatása. Emellett fontos feladatunk az önkormányzati tulajdonú épületek állapotának javítása: foglalkoznunk kell a bérlakások felújításával és a szociális foglalkoztató épületének rendezésével is. A forgalomcsillapítás területén szintén akad tennivaló – trafiboxok kihelyezése, forgalomlassító eszközök telepítése szerepel a terveink között.

A 2026-os évre számos nagyobb beruházást megvalósításán gondolkozunk: parkoló építése a kisiskolánál a Fekiács utcában, a kamerarendszer bővítése, a Dózsa György utca aszfaltozása, további forgalomcsillapító megoldások kiépítése, aszfaltozási javítások, valamint a vízelvezetési problémák rendezése. Szintén napirenden van a lakásállomány felújítása, fatelepítések, zöldterület-karbantartás, a szociális foglalkoztató tetőcseréje, a bölcsőde parkolóhelyzetének rendezése, a ravatalozó felújítása a temetőüzemeltető bevonásával, a parkoló korszerűsítése, valamint a külterületi utak karbantartása is.

Természetesen minden egyes fejlesztésről és beruházásról a képviselő-testület fog dönteni, de az irány világos: olyan fejlesztésekben gondolkodunk, amelyek hosszú távon javítják az itt élők életminőségét. Mi pedig továbbra is minden lehetséges forrást megragadunk, hogy ezeket a terveket meg is valósítsuk.

Ha létezne a mesebeli jótündér, és Inárcs Nagyközség egészére vonatkozóan kívánhatnál hármat, mik lennének azok a kívánságok? 

Az első kívánságom az lenne, hogy tudjuk igazán értékelni mindazt, amink van. Sokszor rohanunk, panaszkodunk, és közben elfelejtjük, mennyi érték vesz körül minket: a közösségünk, a nyugodt környezetünk, a fejlődő településünk. Jó lenne, ha a mindennapokban is tudnánk erre rácsodálkozni.

A második kívánságom az, hogy legyünk egymással türelmesebbek és megértőbbek. Ha egy településen élünk, akkor ugyanannak a közösségnek vagyunk a részei – jó lenne, ha több összefogás, több egység jellemezné a mindennapjainkat. Ha összehangoljuk a lépéseinket, nemcsak távolabbra jutunk, hanem stabilabb alapokra is építünk.

A harmadik kívánságom földhözragadtabb, de talán a legfontosabb: több idő és több pénz. Idő arra, hogy mindenki – köztük én magam is, főként az ünnepek közeledtével – többet lehessünk a családunkkal, és pénz arra, hogy mindazt a sok fejlesztést, amit szeretnénk, valóban megvalósíthassuk. Az álmok és tervek végtelenek, csak a lehetőségek néha túl szűkösek.

Az interjút készítette: Sutus Zoltán