Réty

Réty (románul Reci) romániai magyar község magyar falu a „Háromszék Szaharájának” peremén. A Székelyföld leírása szerint ott, „ahol Bodzai és Bodoki hegyek elődombjai találkoznak, mielőtt Szépmezőre érve folyosóvá szűkül a Háromszéki-medence, a szél fölgyorsul, télen hó-, nyáron meg homokbuckákat emel. Ahol a völgytorkolat közepén egy, a Feketeügy által körülfolyt kerek domb, a mintegy 573 m magas Dobolyka emelkedik”, írta róla Orbán Balázs. A Dobolyka alatt, az Olt mellékvize, a Feketeügy partján fekszik, 11 kilométerre a megyeszékhelytől, Sepsiszentgyörgytől. A táj kialakulásában a Feketeügy játszotta a fő szerepet, melynek partján a Háromszék-medencét egykor borító őstölgyesek maradványait is megtalálhatjuk. A homokpusztai növényritkaságok megóvásáról a jobb parti, mintegy 10 km2-es Rétyi Nyír természetvédelmi terület gondoskodik, mely a Sepsiszentgyörgy– Kovászna úton közelíthető meg. Amíg a folyócska a falu alatt leírt nagy kanyarban lerakta hordalékát, a talajvíz felhalmozódásával lefolyástalan tavak is keletkeztek, így lett a táj uralkodó nyövényzete a nyír. A homok megkötésével és a fásítással tehát megváltozott a természeti környezet, mely ma Európa egyedülálló csodájának tekinthető. Ebben a természeti környezetben jött létre a Réty nevű falu, mely már az Árpád-korban pompás kis templomot épített magának a Dobolyka melletti magasabb részeken. A katonai összeírásokban Básta idején 1602-ben „Retie”, Bethlen Gábornál tíz évvel később „Retthy”, I. Rákóczi György 1643-as listáján már „Réty” alakban jegyezték, mely az etimológusok szerint a „rét, kaszáló” jelentésű magyar rét szóból ered. Réty a Háromszékhez, ill. a Sepsiszékhez tartozó székely falu volt, ahol a 1615 és 1716 között kilencszer tartottak széki gyűléseket. A trianoni békeszerződés (1920) Háromszék vármegyével együtt Romániához csatolta, bár az 1940. augusztus 30-án aláírt 2. bécsi döntéssel Háromszék 79%-ával együtt 1940-től 1944-ig ismét Magyaroszághoz tartozott. A Kovászna megyében fekvő Réty (melyet 1964-ben Komollóval egyesítettek) a tisztán magyar települések közé tartozik, ahol 1910-ben 903, 1992-ben 1.417 (magyar) lakost írtak össze.

Művészeti és egyháztörténeti értékeki közé tartozik a Dobolykán álló román stílusú kora középkori templom, melynek 90 cm vastag falú, 4,55 m átmérőjű, félkör alakú apszisát félkúp fedi, és köríves diadalív köti össze a templom hajójával. A templomot később a református hitre tért gyülekezet vette használatba. Többszöri átépítetése és bővítése ellenére a falu fölé emelkedő épületegyüttes román stílusú szentélye, később épült szabadon álló harangtornya (melyben a harangoknak is külön története van!) és a körülötte lévő temető régi korokat idéző pompás látvány. A kis falucska egésze és részletei – pompásan faragott székelykapu mögül ránk tekintő zeneterme vagy a Rétyi Antos János iskolaközpont főépülete – egy önmagára adó, igényes faluközösség működésére utal, melyet erős társadalmi integráció, élő egyházi és kulturális élet jellemez. Civil szerveződéseinek szép példájaként említhetjük fúvószenekarát, melynek gyökerei az 1930-as évekig, a Romániai Magyar Dalosszövetség tagjaként működő dalárdáig és zenekari szerveződésekig nyúlik vissza. Itt alakult meg a Háromszéki Műkedvelő Zenekarok Szövetsége is, mely a Rétyi Nyírben tartotta első fellépését. A rétyi zenekarnak ötven tagja van, utánpótlását a Kelemen Antal oktatókarnagy vezetésével egy 25 tagú gyermekzenekar biztosítja, mely rendszeres találkozókat szervez.